Füst
MUSIC
CHALLENGE
Előadó: The Rose
Dal: Sorry
Műfaj:
slice of life, egyperces
Szereplők: nincs megnevezve
Korhatár:
14
Figyelmeztetés:
-
A busz ajtaja bezáródott. Megérkezett. A kék hajú lány leült a padra, és rágyújtott. Az éjszaka kellemes eső illata csitította türelmetlenségét. A pad nyirkos hidegével nem törődött, nézte az utcán végigsikló nők puha lépteit, az első randevúról hazasiető fiú esetlen udvariasságát. A kalapos férfi szomorú ábrázatát, kezében barna kopott bőrönddel. A szemközti megállóban álldogált, a lány csak figyelte, tetszett neki a korosodó férfi szilárd s meghasadt tekintete.
Megint rágyújtott. A
cigaretta halk sercegéssel izzani kezdett. Tőle kapta ezt a csúnya, kiscicás öngyújtót.
Nem tetszett soha neki.
A gyújtót szorongatva eszébe
jutott egy aprócska emlék a viharos éjszakáról: a lányról, aki bőrig ázva
behúzódott egy kapualjba, szipogva és szidva valakit, aki talán az égben van, s
nem találta az öngyújtóját, és egy férfiról, aki lassan sétált az utcán, nem
törődve az egyre erősebben eső hideg verésével. A fekete copfos, csuromvizes
megmentőjéről, aki tüzet és társaságot adott neki azon az éjszakán.
A cigaretta csak égett. A kék
hajú lány hajával játszott a sötét, halk esti szél, hideg kezével bíbor
virágokat hintett a lány szeplős arcára. Majd tovább siklott, s a füsttel táncolt,
egyre halványult a szürke felhő ebben a lágy keringőben. Csókok fodrozták, s a
lágyság odaveszett, szenvedéllyé s kínná formálódva. Egy másodperc. A szél
elfutott, a füst elveszett, elhalt e nász hevében. Nézte, hogyan tűnik el, s
vágyta, hogy végre füst lehessen, elveszve a szenvedélyben.
A kalapos férfi még mindig a
megállóban várt. A lány nem értette, mit keres még mindig ott, mért nem sétál
el vagy száll fel az egyik buszra. A bőröndöt szorongatva csak állt ott.
Szemének hasadásából keserv és bánat csordult ki ráncokkal szőtt arcára. A lány
elfordította a fejét. Nem akarta látni, nem akart szembesülni a fájdalommal,
nem akart ott lenni. De várt. Várta, hogy a kalapos férfi felszálljon a buszra,
várta, hogy az éjszaka véget érjen, várta Őt.
Újra rágyújtott. A dobozt
kocogtatva számolta, mennyi cigarettája van, mennyit bír még várni. Az idő
megállt, de a cigaretta egyre gyorsabban égett. Már nem figyelte a férfit. Néha-
néha a buszmegálló felé pillantott, de nem tekintett többet a kopott bőröndöt
szorongató, könnyező alakra. Csak nézte az utcán sétálók lépteit, a házak
falára vetült árnyékok torz festményét. Egy ismerős utcából végül egy férfi
sziluettje bukkant fel.
Az utolsót meggyújtotta és
lassan szívni kezdte.
- Terhes. - A lány lassan megfordult, hajába
túrt.
- Gratulálok. -A copfos férfi tétován nyúlt a
lány felé…
- Tudod, hogy ennek…-
- Vége. Tudom.
- Szeretlek.
- Igen. Én is szeretlek. - Eldobta a csikket.
A város fényeivel kisérve csak a férfi hangja szállt
messze a hideg szélben.
Szia!
VálaszTörlésMit is mondhatnék. Nekem elsőre nem fogta az agyam, többször kellett nekiveselkednem, tehát nem mondhatom egy könnyű olvasmánynak, meg kell, hogy érlelődjön a gondolat az ember fejében. Szép hasonlatokkal, leírásokkal éltél, de valahogy azt éreztem, hogy nagyon szépen akartál fogalmazni, ezért olyan erőltetettnek tűnnek azok a részek. Valamint nem nagyon értettem, hogy most kire is vár, a múltban vagyunk vagy jelenben, mit akar a fickó, ki az, aki megszólította. Részemről lehetett volna konkrétabb is, attól függetlenül, hogy nem akartál mindent az olvasó elé tárni.
A lány is oly fura volt, a párbeszéd sem egyértelmű.
Sajnálom, hogy most ilyet kell írnom, de nekem elég kuszának és erőltetettnek tűnt az egész. Biztos vagyok benne, hogy mégszebben megtudtad volna írni. Olyan, mintha rengeteg gondolatot akartál volna bezárni egy szűk helyre, ahol nem férnek el.
Köszönöm, hogy olvashattam és remélem, nem veszed bántónak, amit írtam :(
Sziaa.~
VálaszTörlésÉn ezt egy az egyben imádtam ToT
Persze voltak kisebb hibái, pl. a szóismétlések, akár egy mondaton belül kétszer is ("A kék hajú lány hajával játszott a sötét, halk esti szél, hideg kezével bíbor virágokat hintett a lány szeplős arcára."), viszont ezekkel együtt csodálom. A rövid mondatok, amik nyomatékosították az egyperces hangulatát, annyira magába szippantottak, hogy csak azt vettem észre, már a végére is értem. Kissé sajnáltam, hiszen nem bántam volna, ha tovább maradhattam volna ebben az eufóriában. Bár itt is van szóismétlés, közvetlen a következőben, nekem mégis ez lett a két kedvenc mondatom belőle: "A szél elfutott, a füst elveszett, elhalt e nász hevében. Nézte, hogyan tűnik el, s vágyta, hogy végre füst lehessen, elveszve a szenvedélyben.". Elírásokra nem nagyon figyeltem, az azonos szavak csak kissé kirántottak, azért maradt meg. Amúgy az ötlet is annyira fájdalmas volt... Bár sok mindent nem tudtunk meg a copfoskáról, így nem tudhatom, hogy több fele csapta a szelet, vagy a főszereplő hölgy volt csupán a szerető, azonban én személy szerint nem is nagyon vágytam a bővebb karakterleírásra. Azt a pillanatot számomra tökéletesen festetted le, amit szerettél volna - a lemondó várakozás a vallomásra, a fájdalom a jelenlegi fontos elvesztése miatt jól átjött, számomra. Szóval már alig várom a következő írásodat!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésÉn valahol a két vélemény között vagyok, mert igazság szerint tetszett, mert gyönyörű, erős mondatokat írtál, ez a kivitelezés az abszolút kedvencem; viszont mégsem vagyok tőle elragadtatva.
Szeretem az egyperces írásokat, szerintem itt mutatkozik meg a legjobban, hogy mire képes egy író; ilyen rövid olvasmányban mennyire tud az emberre hatni, milyen mélyen tud értékes gondolatokat közölni, és még sorolhatnám. Szerintem nagyon szép volt az egész, és tényleg figyelni kellett minden betűre, nehogy egy gondolatmeneten is átfussak.
Ezek a kis hibák viszont kizökkentettek. Egy ilyen rövid terjedelmű írásnál nem szeretem a szóismétléseket, itt pedig többször is előrfordult, akár egy mondatban többször is. Illetve én azért hiányoltam még legalább egy-két mondatot, mert a kék hajú lánynak nagyon fontos személy lehetett a copfos férfi, mégsem tudtunk meg róla szinte semmit. Egy kis leírás még hiányzott számomra, viszont ennek ellenére is úgy vagyok vele, hogy most a mondatok legyőzték az érzelmeket, talán neked is ez volt a célod vele.
Köszönöm, hogy olvashattam!^^
Szia!
VálaszTörlésElőször is azt mondanám, hogy nekem nagyon tetszenek a mondataid, az írásmódod, nagyon szép szavakkal, kapcsolatokkal írod le az eseményeket, igazán költői. Az egy kicsit zavart benne, hogy sok rövid mondat van, megakaszt, hogy most melyik a nyomatékosabb ebből, azt nem tudom. Szeritnem olyan szépen hosszabbra is tudtad volna fűzni őket.
Ami a cseekményt illeti, kíváncsi lettem volna még mi van azzal a copfos fazonnal, milyen volt az a kapcsolat, miért volt fontos neki, még ha futó kalandok is voltak. Azt me nem értettem, miért olyan fontos az a kalapos bőröndös pasas. Csak éppen megfigyelte? Hmm. Gondoltam, hátha lesz vele valami, mutalás, de nekem nem derült ki, miért akarta annyira felszállítatni a buszra. :D
Amúgy tetszik, hogy egypercesre írtad, rövid, mint maga a fő esemény is, a szakítás. Meg érdekes nekem az is, hogy egy-két perc alatt el lehet olvsni azt, hogy a lány akár órákat is várakozik. Szegény. Egyébként az a mennyiég, amit elszívott már igencsak az egészséges határt karcolja alulról. Nagyon tetszett, amikor a füst játékát írtad le a széllel. Kíváncsi lettem volna még kicsit konkrétabb válaszokra a párbeszédnél, elsőre nem esett le ki is ez az alak most, meg akkor ki terhes. Aztán mégegyszer elolvastam megértettem, de az érzelmeket huányoltam. Olyan rideg és rövid volt az a bezsélgetés. Szomorú, ha ez a valóságban is ilyen.
Egy kicsit hosszabb egypercesként még jobban tetszett volna, de hát ezt most ilyen rövidkére szeretted volna. De remélem ezekkel a szép kacifántos kifejezésekkel hosszabb mondatos, hosszabb történeteket is fogsz majd írni, szívesen olvasnám.
Köszönöm, hogy megírtad, hogy olvashattam! :)
Szia!
VálaszTörlésVégigolvastam az előző kommenteket is és nem nagyon akarom ismételni a többieket. >~< Egyrészt, tetszett a fogalmazásmódod, ugyanakkor a sok rövid mondat miatt többször megakadtam és elölről kellett olvassak bekezdéseket, hogy feldolgozza az agyam, hogy mit is akartál mondani. (Bár azt hiszem ezt is írták előttem. Plusz, ez az én felfogóképességem hibája is lehet xD)
A témád viszont nagyon megfogott! Voltak nagyon szép hasonlataid, kifejezéseid, amik így belefészkelték magukat az ember fejébe és érzelmi löketet adtak a mondatnak.
Amit a többiek nem említettek (ha jól emlékszem, vagy nem siklottam át felette), az a cím! Imádtam, hogy az egészet átölelő füstös hasonlat jelent meg a címben is, nagyon jó ötlet volt!
Köszönöm, hogy olvashattam és várom a következő írásodat is! uwu
Szia!
VálaszTörlésMikor először elolvastam, akkor épp elalvás előtt álltam, úgy kezdtem neki, hogy “Jajj ez egyperces, na ez gyorsan megvan.”, de aztán semmit nem értettem belőle, és hirtelen nagyon nehéz olvasmány volt a fáradt agyamnak. Aztán már éber állapotomban elért hozzám a sok szép dolog, amit írtál, és lenyűgöző költői képekkel tűzdelted tele ezt a kis novellát. Sajnalom, hogy arra nem kaptunk választ, hogy most a borondos karaktert ismerte-e a főszereplő. Igazából semmirol nem kapunk konkrét infót, ami zavaró, viszont az embert ez gondolkodásra készteti. Nekem ezzel azt a hatást kelti a One shot, hogy mi is csak egy nagy füstön keresztül látjuk a dolgokat, a füst pedig eltakarja a részleteket. A tény, hogy a lanynak kék a haja, nagyon tetszik!
A negatív dolgokat nem emelnem ki megint, fölösleges ismét, amikor már előttem megtettek.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia^^
VálaszTörlésAz elején az utca leírása nagyon tetszett. Viszont a kalapos férfi szerepét nem igazán értettem. Én egy ideig azt hittem, ő volt a pasija, vagy nem tudom, de aztán semmi nem derült ki róla, pedig elég sokat került szóba.
A fogalmazás módod szintén nagyon tetszett, de a vége kicsit összecsapott lett nekem. A párbeszéd túl hirtelen kezdődött a semmiből, és elég sokkoló volt, viszont nem volt benne hatásszünet, melynek hatására az olvasó fel tudta volna dolgozni az infókat, hanem már rögtön vége is volt.
Ettől függetlenül összességében tetszett:-)
Köszönöm, hogy olvashattam!
Szia!
VálaszTörlésElőször is volt ez a mondat, hogy "Csókok fodrozták, s a lágyság odaveszett, szenvedéllyé s kínná formálódva.", és nem azt mondom, hogy ezzel engem kapásból megvettél kilóra, de valahogy pontosan gy történt.
Remekül fogalmaztál végig, tetszett, hogy ilyen rövid időt ölelt fel az egész, a folyamatosan fogyatkozó cigaretták képe is remek volt. Komolyan, nekem a feljebb említett szóismétlések elsőre fel sem tűntek.
Valahogy így képzelek el egy remekül megírt egypercest.
Köszönöm szépen az élményt! Csak így tovább! ^^
Pakkson