Ma este megint eljön
MUSIC
CHALLENGE
Előadó: NCT 127
Dal: Highway To Heaven
Műfaj: egyperces, angst
Szereplők: nincs megnevezve
Korhatár:
14
Figyelmeztetés:
-
Sötét éjjelen a fák nyöszörögnek,
siratják a Holdat, mely lassan elfogy a sivár, fekete égen.
Ma este megint eljön.
A szürke szobában egy fehér ruhás
lány összegömbölyödve fekszik az ágyban. Haja gubancokban lóg csontos arcába,
melybe mély barázdát vájt a tébolyult kétségbeesés hideg, éles karma. A
várakozás meghitt csendjével vegyült félelem terjeng, s csak egy apró szív
dobbanásai visszhangoznak a mocskos padló bordáin.
Ma este megint eljön.
- Talán jobb is így - gondolja
magában halkan, mintha e rémisztő ürességben megzavarhatná az erdő keserves
énekét. Elmondhatja, mi is történt azon az estén, ott és akkor, mikor megállt
az idő kereke, s a porszemek is kínzó lassúsággal peregnek azóta. Fáradtan
lehunyja szemét, és belezuhan mindennapos rémálmába:
Az este hűvös volt, de meleg kezek
ölelték. A macskaköves úton haladtak lefelé a város pezsgő szívébe. A fények aranyhajú
tüdérként táncoltak a házak között, s az emberek a péntekesti gondtalansággal a
szívükben siettek hazafelé. A lány fehér ruhájába olykor belekapott a szél, s
megtáncoltatta ráncokkal fodrozott széleit.
A bolt ajtaja vidám csilingeléssel
jelezte, hogy új vásárlók érkeztek az öreg zöldséges aprócska birodalmába. A
fiú régi ismerősként köszönt az agg tulajdonosnak, s különféle finomságokat
halmozott a rozsdásodó kosárkába. A lány csak nevetett szerelme lelkesedésén, s
beleveszett abba a mosolygós szempárba, melyet annyira szeretett.
A csengő újra megszólalt. A fekete
csuklyás férfi kezében fegyver csillant, s hangos robbanással elvette az vén
boltos életét. Ő csak állt, lába nem mozdult, szíve hevesen kalimpált, s valaki
a rémületen túl a nevét kiáltotta. Még egy lövés dördült.
Ma este megint eljön.
Halk kopogás riasztja fel
árnyaiból. Az ablak előtt egy madár ül, melynek mélyfekete színe szinte
teljesen beleveszett az éjszakába. A holló kíméletlenül kopog a jégvirágos
üvegen. A lány minden bátorságát összeszedve feláll hideg ágyáról, s remegő kézzel
kitárja az ablakot.
- Hát újra eljöttél…- A fekete fenség
leszáll a lány egyre lassabban verő szívére.
Vörös a fehéren sarjad, s nem kelnek
fel többé. Együtt úsznak a végtelen vizeken, tovább a messzi homályba.
Szia!
VálaszTörlésHadd szedjem össze a gondolataimat, mert most hirtelen annyi minden van a fejemben, mégsem tudok egy értelmes mondatot kinyögni magamból.
5 hours later – spongyabob bevágás
Szóval ha jól értelmeztem, a csajszi szerelmét és a boltost lelőtte a fekete csuklyás alak. Ennek következtében a főszereplőnket beszőtte a téboly, és a végén az öngyilkosságba menekült. Érdekes volt olvasni, nem tudtam, hogy mire számítsak. Tetszett a fogalmazásmódod, szépen használtad a hasonlatokat és a jelzőket, nem vitted túlzásba, mégis egészen lírai lett a szöveg. A végén a hollós hasonlatot nem igazán értettem, az ilyen halál madarát akarta jelképezni? Világosíts fel, mert komolyan érdekel, és nem vagyok otthon a témában, de elképzelni egészen különös és érdekes volt ahogy a madárka megérkezik, és hirtelen sötét fordulatot vesz a cselekmény.
Visszatérve az elejére – bocsánat, hogy ilyen összeszedetlen a kommentem – tetszett a kezdés, bár mondjuk én fák helyett talán csillagokat írtam volna, hogy azok sirassák a Holdat, de így is tetszett ez a megszemélyesítés. Jaj és azt nem tudtam eldönteni, hogy a „ Talán jobb is így” felszólalás vagy gondolat volt, mert ott van a gondolatjel, de a felszólalásként induló mondat azzal folytatódik, hogy „gondolja magában”, így viszont nem kellen szükséges az első gondolatjelre.
Hiányérzet fogott el olvasás közben, szerettem volna kicsit többet tudni a lányról, a szerelméről, hogy valamelyest megszeressem őket, vagy kötődjek hozzájuk annyira, hogy megsajnáljam őket a sorsuk miatt, de mivel ez nem történt meg, ezért nemigazán éreztem irántuk semmit.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Várom a következő írásodat!
Szia!
VálaszTörlésSötét, komor és szomorú, de olyan szépen írtad meg, de olyan szép mondatokat alkottál, hogy huh. Szerintem amúgy angst témában lehet a legjobban szabadjára engedni a szépírást, legalábbis nkem úgy könnyebb volt eddig. És ugyan elég rövidke kis egyperces lett, de éppen elég, pont eltaláltad azt a hosszúságot, ami ide kell.
Ahogy olvastam, arra gondolta, hogy a holló lehet a meghalt kedvesének árnyéka? Vagy alkut kötött a halál madarával, hogy elvigye őt is a szerelme után? Aztán arra is gondoltam, hogy a végén a holló is meghalt? Aztán arra, hogy nem, a lány halt meg és lehet ott volt a szobában a már halott fiú is és így ment utána a lány. Aztán gondoltam, hogy mégis a fiú változott hollóvá, aki elragadva a lány szívét maga is meghalt? Oké, lehet túlkomplikálom, de elgondolkodtató volt, sok lehetséges utat hagyva, aztán lehet, hogy nem is olyan bonyolult, mint gondolom. De szeretek gondolkodni a történeteken. De azért kíváncsi is vagyok az eredeti verziódra, a holló ki vagy milyen jelképe volt itt?
Brutális dolog, de hát olyan szépen írtad: "Vörös a fehéren sarjad, s nem kelnek fel többé. "
És megdöbbentő számomra, hogy erről a csodálatos dalról lyen sötét és depis dolog jutott eszedbe, ez wow. Melyik része ihletett meg? Nem kötekedésből, csak kíváncsiságból krdezem. Merthát nem mindennapi, hogy erre a fullboldogság dalra ilyen sötét hangulatú novella íródjon.
Köszönöm, hogy olvashattam, várom a következőt! ^^
Szia!
VálaszTörlésRövid volt és tömör, de azt hiszem ez így volt kerek egész. Igazából nem tudom mit mondhatnék, nem számítottam rá, hogy a Highway to Heaven hangulatával valaki ilyet fog alkotni, ennyire mélyet és sötétet, de elképesztő! Valamiért az jutott eszembe olvasás közben, hogy (ha még gimiben lennék), akkor simán bevihetném magyar órára, hogy elemezzük. xD
Engem is a holló fogott meg a legjobban, beindította a fantáziámat, hogy mit is szimbolizálhat, hiszen a történtek fényében van egy-két lehetséges kimenetele a dolognak.
Azt hiszem pont az tette ezt az írást hatásossá, hogy nem tudtunk meg túl sok mindent. A fontos események nagy részét homály fedte és csak következtetni tudtunk rá, de pont ezért kötötte le az embert, bele voltunk kényszerítve, hogy foglalkozzunk vele és gondolkozzunk, én pedig kimondottan szeretem az ilyet. :D A fogalmazásmódoddal pedig még inkább rátettél a lapáttal, nekem nagyon tetszettek a megjelenített képek, hasonlatok és megszemélyesítések. :D
Köszönöm, hogy olvashattam, várlak a következő körben is! ^^
Szia^^
VálaszTörlésElsőre nem fogtam fel, hogy most mi is történt. Nekem nagyon tömören volt ez az egész leírva, de azért második olvasás után sikerült megvilágosodnom.
A „ma este megint eljön” mondat gondolom, azért ismétlődött, mert a lány öngyilkos lett, és tudta, hogy hamarosan érte is eljön a halál.
A holló megjelenése jó szimbólum volt szerintem; ő jött el újra, ő személyesítette meg a halált.
Az utolsó mondatot viszont tényleg nem tudom hova tenni. Többes számban van az, hogy nem kelnek fel többé… De kik? A szerelmét a boltban lőtték le. Érdekes lenne, ha a holtteste hirtelen a szobájukban termett volna… Vagy a holló az elhunyt kedvest jelképezte?
Maradtak bennem kérdőjelek, ahogy talán az ezt megelőző írásodnál is, de összességében nem volt rossz.
Várom a következőt!
Szia!
VálaszTörlésMár nagyon sokszor elolvastam ezt a kis történetet, és minden alkalommal ámulatba ejt az, ahogy írsz.
Én magamban mindig kicsit kategorizálok, és az írókat beteszem egy-egy kis zsebbe. Ki ebben jobb, ki abban, van, aki technikailag kifogástalan, van, akinek vannak még hibái, de nagyon jó ötletei vannak, és vannak páran, az olyanok, mint te, akikből egyszerűen süt, hogy maga a szemlélete, a látásmódja egészen más, mint a többieké. Akik nemcsak szeretnek írni, vagy adott esetben tudnak is, nemcsak technikás fogalmazók hatalmas szókinccsel, hanem van bennük/bennetek valami, ami elsajátíthatatlan, ami megtaníthatatlan. Azt gondolom, az ilyen emberek tudják az írást művészetként űzni, így én csak bátorítani tudlak arra, hogy írj még sokat, mert kevesen tudják azt, amit te. Ami meg tanulható, azt te idővel úgyis mind meg fogod tanulni még.
De akkor pár értelmes szót megpróbálok a történetedről is írni.
Kapásból nagyon megfogott az, hogy egyáltalán nem említed, hogy milyen időben játszódik ez a történet, mégis a szóhasználatból egyértelműen belehelyezem egy előző századi miliőbe, és szinte azonnal kosztümös filmként képzelem el. Magam sem tudom, miért, de valószínűleg a tudatosan egy stíluskörből válogatott kifejezéseid miatt.
A történet egy lányról szól, aki a múltban elveszítette a szerelmét egy tragikus gyilkosság során. Amikor a fiú megmentette őt az élete árán. Azóta a lány emészti magát, sőt mostanra az önmarcangolás teljesen felemésztette: "csontos arcába, melybe mély barázdát vájt a tébolyult kétségbeesés hideg, éles karma" Ez a sor is ezt az érzetet erősíti, gyönyörűen visszaadva a lány állapotát. Ezt követően megismerhetjük a visszatérő rémálmát, ami a múlt keserű pillanatait idézi, melyeket ő napról-napra újra és újra átél. Érződik, hogy a lány nem tud szabadulni ezektől a pillanatoktól, rögeszméjévé vált az az éjszaka, érezhetően önmagát hibáztatja a történtekért. És ez a bűntudat az, ami szerintem újra és újra meglátogatja, sőt mi több, ezt a bűntudatot már meg is elevenítette egy sötét, rosszat sejtető madár képében, akinek a jelenléte a végén összemosódik a lány öngyilkosságának képeivel, utalva ezzel arra, hogy végül ez a bűntudat volt az oka annak, hogy öngyilkosságba menekült. Ez egy igazi szimbolista mű volt, s mint ilyen nem a legkönnyebben értelmezhető fajta, így ne vedd rossz néven, hogy sokan sok féle módon értelmeztüka műved. Ez is azt mutatja, hogy mindannyiónkat elgondolkodtatott a történet, és ez így jó.
SOHA nem bírnék egy ilyen történetet megírni, és mindig elámulok, mikor valaki egy ilyet elém tesz. Nem tudom, miért, de ez a sor volt a kedvencem: "A fények aranyhajú tüdérként táncoltak a házak között, s az emberek a péntekesti gondtalansággal a szívükben siettek hazafelé." Gyönyörű, de tényleg. Egyedüli negatívumként így sokszori elolvasás után én is csak az utolsó sort tudom említeni, hogy bár gyönyörű megfogalmazása a történéseknek, de a többesszám miatt tényleg kicsit gyengül a kohézió és így az értelmezhetőség is. De szerintem ez ezzel együtt is egy csodálatos írás, még sok ilyet!
Köszönöm, hogy olvashattam!
HH.
Szia!
VálaszTörlésA szó legnemesebb értelmében, ez egy érdekes egyperces volt. Szeretem az ilyesfajta írásokat, ahol minden betű és mondat számít, hogy oda tudjak rá figyelni az elejétől a végéig, hogy érdekeljen minden egyes sora. Ez egy ilyen egyperces volt, habár a végén volt egy enyhe "mi a fene" érzésem, de az is kizárólag inkább attól, hogy mennyire tetszett.
Elragadtak a sorok, az eleje is már olyan, mintha egy vers lenne, szerintem nagyon találó volt így kezdeni. Tetszett, hogy leírtad a lány külső jellemzőit, hogy mennyire megviselte őt ez a tragikus elvesztés, onnantól kezdve átéreztem ezt a hűvös, fekete dolgot, nem is tudtam tőle szabadulni a végéig. Azt kell mondjam, hogy most a te és Vivien fogalmazása tetszett a legjobban ebben a körben.
Viszont nálad is észrevettem ezt az aprócska hibát, amit Helgánál is. Nem tudom, lehet csak én figyelem ennyire mániásan ezt a dolgot, de kitartok a véleményem mellett, hogy egy egypercest próbáljunk meg szóismétlések nélkül megírni, és hát ebben volt egy pár. A kötőszavakra gondolok, leginkább a "s" szócskát használtad sokszor, amit nagyon sok szóval helyettesíthetsz, de szerintem néhány helyre nem is kellene, teljesen felesleges.
Ettől az egy dologtól eltekintve nekem tetszett ez a szimbolikus írás, érdekes ötlet volt erre a dalra, azonban mindenképp jól jöttél ki belőle.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Sziaa.~
VálaszTörlésNem hiszem, hogy tudnék bármi mást hozzáfűzni azon felül, amit már előttem leírtak, tényleg nagyon szépen megírt egyperces lett, magával ragadó, valamint valóban elgondolkodtató, hogy vajon a dal melyik része ihlette, hiszen a dallam szerintem határozottan nem. Mindenesetre köszönöm az élményt!
Sumire
Szia!
VálaszTörlésAmilyen rövid lett ez a novella éppen annyira erőteljes. Gyönyörűen fogalmaztad meg, és nagyon hangulatos lett a homálytól, amibe vontad az egészet. Tetszett a lány szörnyű állapotának az érzékeltetése, átjött, hogy mennyire leépült az eset után.
Kedvenc részem a novelladbol: “A fények aranyhajú tüdérként táncoltak a házak között”, egyszerűen varázslatos és teljesen az ellentetje a novella hangulatának.
Érdekes, hogy ez a dal egy ilyen novellát váltott ki belőled, viszont azt hiszem tudom miért. Nagyjából olyan reszrol fogtad meg, mint én, és a lanynak a halál és a szerelmével való egyesül volt az út a mennyországba.
Amikor arról volt szó, hogy újra eljön, akkor a halálra gondoltam és arra, hogy talán ugyan az a dátum is van, mint amikor a szerelme halt meg.
Nagyon tetszett! Köszönöm, hogy olvashattam :3